A Kwanon
1933-at írunk. A korabeli fotósok vágyakozva néztek a híressé vált német kamerákra, az új Leica II-re és az éppen debütált Contax I-re. Többnyire csak vágyakoztak, hiszen ezek a gépek az átlagjövedelmekhez képest túl drágák voltak. Japánban még inkább így volt. Egy kezdö diplomás fizetésének több mint a hatszorosát kellett kiadni egy Leica megvásárlására. Josida Goro (1900–1993), tanult mestersége szerint filmfelvevö és vetítöpek szervizével foglalkozó szakember, puszta kíváncsiságból szétszedett egy Leicát. Csodálkozva látta, hogy a drága gép belsejében olcsó, hétköznapi anyagokból (acél, sárgaréz, alumínium, gumi stb.) készült alkatrészek vannak, csupa olyasmi, ami munkájából adódóan számára ismer?olt. A felvevö és vetítögépek szervizeléséhez szükséges alkatrészeket Sanghajból szerezte be. Az egyik alkalommal egy amerikai keresked?rátja, Roy E. Delay megkérdezte Miért nem magatok készítitek a gépeiteket, amikor remek hadihajókat és repülö gépeket tudtok gyártani?”. Mindezen felbátorodva, sógorával, Ucsida Saburóval és Maeda Takeóval elhatározták, hogy a Leica nyomán 35 mm-es távmérö kamerát fognak kifejleszteni és gyártani. Tokió Roppongi negyedében kibéreltek egy lakást és megalapították a Precíziós Optikai M?ek Laboratóriumát (Seiki-Kenkjuso Kogaku). Az elsö kamera kifejlesztését nagy lelkesedéssel kezdték el, hittek abban, hogy a nyugati tudás szintje elérhetö meg is haladható. 1934-re készült el az elsö távmérögépük, amely a fennmaradt nagykép?detések szerint többféle változatban létezett, de az ezeken látható „fantom prototípus” végül sohasem került gyártásba. A problémák els?ban az optikai elemek elálítása körül voltak. a holytatast olvasatok itt: http://fotovilag.hu/cikk/21/A_Canon_tortenete?&db=1&str=0
1 megjegyzés:
ez egy jó kis cikk. találtam még rengeteg olvasnivalót...és szeretném leadni a szavazatomat az AE1-esre. :)
Megjegyzés küldése