DIY makró

Avagy csináld magad makro-közgyűrű.

(Mivel az aktív fotóklubos élethez a szervezkedéssel nem nagyon tudok hozzájárulni, gondoltam indítok egy sorozatot, ahol esetleg hasznos tanácsokkal szolgálhatok mindenféle technikák és felszerelés témában. Hátha kedvet kaptok egy kis barkácsolásra.
Kezdetnek itt egy kis egyszerű cucc. Egyszerű megcsinálni, és szinte semmibe sem kerül.)

A makrófotózás jó kis téma. Mindenki szereti, és aki még nem próbálta, majd megszereti. Ha makrót akarunk fotózni, nem kell mást tenni mint a fényképezogépről az objektívot pár centire távolabb helyezni a testtől, és valamivel leárnyékolni a keletkezett rést. Ezt akár egy darab összetekert fekete papírral is megtehetnénk. Persze vehetünk sok pénzért a gépünk bajonettjéhez passzoló csilli-villi gyári cuccot, de hát azt a pénzt értelmesebben is el lehet költeni.

tipp: Kerüljük a mindenféle olcsó fajta makro-előtét-lencséket. Többnyire ócska kínai gyártmányok, amik nem az optikai minőségükről híresek.

A célnak legjobban egy vécépapír kartongurigája felel meg. Biztos hogy van otthon, és már nem kell rá sokat várni. Különböző gyártók más más átmérőjű gurigára tekerik a papírt, ezért lehet próbálgatni melyik passzol a gépünk bajonettjéhez. Jó ha az obi bajonet része pont beleszorul a papírcsőbe, vagy a cső a géptestbe, mert úgyis csak kézzel fogjuk összetartani az egészet, és így kicsit könnyebb dolgunk lesz.

tipp: Ha a papírt a gurigáról letekerve használjuk, sokkal tovább kitart.

Természetesen akármilyen más hasonló dologból meg lehet csinálni. Én konkrétan nyomdapapír karton csövét használtam, Masszív darab, nem lapul össze ha ráülnek a buszon, viszont sokkal nehezebb dolgozni vele.
Első lépésben vágjunk le a gurigából a nekünk megfelelő hosszúságú darabot. Nyolc centi körüli hosszúság már annyira extrém nagyítást produkál, ami szinte már felesleges, és elég nehéz vele dolgozni. Maradjuk tehát az 5 centi körüli hossznál.

tipp: Egy kiadós hasmenés után csinálhatunk akár több, más-más méretű darabot.

Itt ügyeljünk, hogy azért aránylag egyenesre vágjuk.

tipp: Ne a combunkra szorítva vágjuk, éles késsel, mert az könnyen kicsúszik a kartonból, és akár egy centi mély sebet is ejthet a lábunkon, ami nagyon fáj és sokáig vérzik. És persze a nadrág is kilyukad.

Mivel valószínű, hogy mégsem találtunk pont megfelelő átmérőjű csövet, kis papírcsík beragasztásával szűkíthetünk a nyíláson (de ez nem minden nyílásra igaz), pont annyira, hogy az objektív ne essen ki belole. (Fontos! hogy nem vállalok felelőséget a -mégis kiesett és összetört objektívekért. Nem én adtam rossz tanácsot, hanem te végeztél pancser munkát.)




Most már csak a guriga belsejét kell fekete színűre festeni, hogy a belső visszaverődéseket kiküszöböljük. Ez ugyanis sokat ront a képminőségén, főleg a kontraszton. Ha nem akarunk mindent összekenni, vagy nincs kéznél matt fekete festék, elég a csőbe szúrni egy darab fekete papírt.

tipp: Felnyitod a fénymásolót, megnyomod a nagy gombot, és már neked is van fekete papírod.



Lényegében meg is volnánk. Fontos lehet még tudni, hogy a mindenféle modern digitális gépünknél itt megszűnik a kommunikáció a gép és az objektív között. El lehet tehát felejteni az autofókuszt (aminek itt amúgy sincs sok értelme), rosszabb esetben a fénymérést és a mindenféle automata módokat is. Továbbá érdemes felhozni a pincéből a rég nem használt Praktica vagy Zenit jó fényerős alapobjektívjét. Sokkal jobb eredményt produkál, mint egy kit-ben vásárolt műanyag zoom obi (és talán olcsóbb is pótolni, ha mégis leesne).

tipp: Két gyűrű egymásba csúsztatásával fotózás közben tudjuk a hosszát -és így a nagyítás mértékét változtatni.

Amatőr szinten ingyen közgyűrű... nem is kell több.
Remélem azért valaki hasznosnak találja a fent írtakat, és kedvet csináltam egy kis makro-fotózásra.


(a film még a gépben. ha kifotózom, majd rakok pár fotót is)
Legközelebb ha időm engedi, lyukkamerát építünk.
Addigis sok szép fotót!

edit:
Pár hirtelen készült tesztfotó (tényleg nagyon sok a 8 centi hosszú cső).
hagymavirág:
cukor a kürtőskalácson:
led: